Szerbia

Bevezető
Szerbia, hivatalos nevén Szerbia Köztársaság,  délkelet-európai állam. Miután Montenegró népszavazás útján önálló állammá lett, a szerb és montenegrói államszövetség megszűnt, és 2006. június 5-én Szerbia is deklarálta függetlenségét, valamint azt, hogy a korábbi államalakulat jogutódjának tekinti magát.

Éghajlat
Szerbia klímája a kontinentális (a Vajdaságban) és a mérsékelt kontinentális (Közép-Szerbia, Koszovó) között mozog. A csapadékok elegendőek az ideális mezőgazdasági termeléshez. Ehhez még hozzájárul a Vajdaság és Šumadija termőföldje.

Kulturális világörökség
Az UNESCO által elismerten a világ kulturális örökségének része:

• Stari Ras városa és a Sopocani kolostor;
• Studenica kolostor;
• Galerius palotája Gamzigrad-Romulianában.

Látnivalók

• Gamzigrad: a római császári palota romjai
• Világörökségi helyszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
• Stari Ras városa és a Sopocani kolostor
• Studenica kolostor
• Galerius palotája Gamzigrad-Romulianában
• Koszovó középkori műemlékei: Dečani kolostor, Peć, Gračanica kolostor, Ljeviš

Ünnepek

Szerbiában a Julianus-naptárt használják, ezért az ünnepek két héttel elcsúsznak a Gergely-naptárhoz képest, így a Szenteste január 6-ára, a Szilveszter pedig január 13-ára esik. A Karácsonyt (szerbül: Božić) eredetileg kizárólag január 6-án tartották, de manapság már december 25-én, azaz a Gergely-naptár szerint is meg szokták ünnepelni.

A legfontosabb nemzeti ünnep június 28-a Szent Vid napja (szerbül: Vidovdan). 1389-ben ekkor verték meg Rigómezőn a törökök Murád szultán vezetésével a szerbeket, akik ennek következtében elveszítették függetlenségüket.

Az egyik legnagyobb ünnep Szent György napja, melyet évente kétszer is megtartanak. Az első (Đurđevdan) április 24-én (a szerb egyházi naptár alapján május 6-án), a második (Đurđic) november 3-án van (a szerb egyházi naptár alapján november 16-án). Szent Györgyöt leginkább lova hátán ábrázolják, amint lándzsájával éppen ledöfi a bűnt jelképező sárkányt.

Január 27-én ünneplik meg az egyik leghíresebb szentjüket. Ekkor az önálló szerb ortodox egyházi szervezet középkori megalapítójára, Nemanja István fiára, Szent Szávára (Sveti Sava) emlékeznek. Mivel a pogány szerbek többistenhívők voltak, a kereszténység felvétele után a szentek fokozott tiszteletével helyettesítették a régi hit isteneit. Hagyományosan minden családfő választott magának egy védőszentet, aki a családot volt hivatott védelmezni. A patrónus szent ünnepe a Krsna slava (magyarul:keresztelő ünnep). A legenda szerint minden család őse az általuk tisztelt szent napján vette fel a kereszténységet, és erre emlékeznek. A védőszent tisztelete apáról fiúra száll, a lánygyermek férjhez menetele után a férj családjának szláváját ünnepli. Minden család minden évben egyszer ünnepli a szlávát, majd a pap (popa) megszenteli a lakhelyüket, és este vacsorát tartanak. Ilyenkor nemcsak a meghívott vendégek, hanem a hívatlan ismerősök előtt is nyitva áll az ajtó. A vendéget érkezésekor megkínálják "slatko"-val (sűrű cukorszirupban tartósított gyümölcs), amiből egy kanállal illik enni. Leggyakoribb védőszentek: Szent Miklós (Sveti Nikola), Szent Demeter (Sveti Dimitrije), Szent Trifun, Szent János (Sveti Jovan) és Szent Száva. Ez utóbbi egyébként a szerb iskolák, továbbá a gyerekek és az ifjúság védőszentje.